Málta

Giulio de Medici, a Rend Lovagja és Capua Nagypriorja, akit VII. Klement néven pápává választottak, I. Károly spanyol császárhoz folyamodott, aki 1530. július 24-én Castelfranco Emiliában örök tulajdonba adta a Máltai szigetek és az afrikai parton található Tripoli nemes és szabad hűbérbirtokát, amelyet pápai bullával erősítettek meg.

A Rend köteles volt az idők végezetéig minden évben Mindenszentek Napján egy sólymot adni szimbolikus tiszteletadásként a spanyol királynak és Szicília királyakénti jogutódainak. Ettől az időtől fogva ismerték a jeruzsálemi Keresztelő Szent Jánosról elnevezett Lovagrendet Máltai Lovagokként és a Máltai-szigeteket az ő szuverén államukként.

Ez az addig majdnem lakatlan sziget vált a kereszténység védelmének bástyájává. Mindenkor hadrendben állva, a fürge keresztes hajóhad folyamatosan a tengeren cirkált és ellátta Olaszország és Szicília védtelen partjainak védelmét, pótolva a királyi hajóhad katonai hiányosságait és lassú megmozdulásait. Időközben a törökök - Budavárának elfoglalása után egészen Bécsig terjesztették ki határaikat.

1534-ben Phillip de Villiers Nagymester elhunyt. Mindenki meggyászolta ennek az önfeláldozó és vitéz parancsnoknak a halálát. Maga Nagy Szulejmán is elrendelte, hogy minden mecsetben emlékezzenek meg régi ellensége nagy hőstetteiről. Azonban feltett szándéka volt a Rend megsemmisítése, és 1551 nyarán támadást intézett Málta ellen. A törökök hiába hajóztak a sziget körül, még a támadást sem próbálva meg, mert a Lovagok egy olyan erős hajóhadat építettek ki, amely nem nemcsak Málta, hanem az egész Földközi-tenger őrszeme is volt.

1565. május 18-i kezdettel a Lovagok Jean Francois de la Valette Nagymester parancsnoksága alatt a történészek által "nagy ostromnak" nevezett esemény résztvevőivé váltak. 50.000 muzulmánnal a fedélzetén egy 200 hajóbólálló hajóhad indult támadásba Allah nevében. Az ostrom majdnem négy hónapig tartott, és a Lovagok csak 9.000 katonával visszaverték a támadásokat és több, mint 20.000 ellenséggel végeztek. Hetven éves kora ellenére, La Vallette mindvégig a frontvonalban volt. Amikor közölték vele a hírt, hogy Fülöp spanyol király által a Lovagok számára Szicília alkirálya, Don Garcia of Toledo parancsnoksága alatt küldött erősítés megérkezett, II. Szulejmáng utaütés következtében 72 éves korában meghalt. 1565. szeptember 7-én a törökök abbahagyták az ostromot. A Lovagok visszavágtak a rodoszi vereségért.

A török elvesztette a tengeri hatalmat a Földközi-tenger felett és Málta két évszázadon keresztül sértetlen maradt. A győzelem nagy visszhangot keltett Európában és a Rend hajóhada az egyik legerősebb hajóhaddá vált a Földközi-tengeren.

A spanyol király armadájával együtt a Rend három dicsőséges esemény részese volt: 1541. - Algír legyőzése; 1551. - Zoara átvétele; és 1559-1560. - a tripoliszi hadjárat és a Dzserba-sziget elfoglalása.

1571. május 24-én V. Pius pápa szorgalmazására Spanyolország és Velence részvételével megalakult a Szent Liga. Az I. Károly spanyol császár fia, ausztriai Don Juan parancsoksága alatt álló hajóhadhoz a Rend néhány spanyol gályája is csatlakozott. Ugyanazon év szeptember 16-án a Szent Liga hajóhada vitorlát bontott.

Október 7-én kezdődött a lepantói csata. A Lovagok kiemelkedően szerepeltek a csatában és a győzelem jórészt nekik köszönhető. Majdnem minden túlélő megsebesült és 60 Lovag meghalt. 160 spanyol gályát zsákmányoltak, 80-at felégettek és több, mint 30.000 ellenséget küldtek a tenger fenekére.

A Félhold hanyatlása a lepantói csata után kezdodött meg, hajóhada erejének elvesztésével.

De a katonai kötelezettségvállalások soha nem mentek a Lovagok ispotályosi feladatainak rovására. A máltai ispotály egyedülálló volt a világon; márványpadlók, fali kárpitok, asztali ezüstnemű, finom lenvászon lepedőkkel borított ágyak, olyan luxus, ami abban az időben sehol máshol nem volt található. Máltán anatómiai, gyógyszerészeti és orvosi iskolákat létesítettek. A pápa, valamint a francia, a spanyol és a portugál királyok segítségével a Lovagok palotákat, templomokat építettek és felépítették a franciaországi Szent Jánosról elnevezett gyönyörű katedrálist. A Nagymester palotájában még ma is látható a rendkívüli páncél- és fegyvergyujtemény ésa XIV. Lajos által adományozott, a "Nagy Keleti-Indiák" témájú tíz csodálatos gobelin faliszőnyeg.

Európában viharként tört ki a francia forradalom. Az Ispotályosok franciaországi birtokait 1792-ben elkobozták, majd később Olaszországban is. A forradalom betiltotta a lovagrendeket.

1798. június 7-én a francia armada egyiptomi hadjáratának első fregattjai Málta elé érkeztek. Június 9-én az armadával Napóleon Bonaparte tábornok is megérkezett. 12. reggelén Napóleon kikötött és partraszállt La Valetta városában.

A gyenge és hezitáló Nagymester, a német Ferdinand von Hompesch zu Bolheim hatalmas stratégiai hibájának köszönhetően, Napóleon harc nélkül kisajátította a Lovagok dicsőséggel és vérrel szerzett örökségét egy olyan ígéret fejében, amit soha nem tartott be: nevezetesen, hogy a Lovagok Franciaországban rangjuknak megfelelő fogadtatásban részesülnek.

És Málta, amely évszázadokig ellenállt a törököknek és a kalózoknak, megnyitotta ajtaját az ellenségnek. Napóleon katonái, a forradalom méltó utódaiként, mindent tönkretettek és kiraboltak, amit csak tudtak.

Június 19-én Napóleon az armadával továbbment Egyiptom felé, a sziget védelmére 3000 katonát hagyva Clau de Vaubois tábornok parancsnoksága alatt.

A máltaiak - brit csapatok segítségével - ismét felvették a harcot a franciákkal, akik kapituláltak és elhagyták a szigetet. A sziget felett 1800. szeptember 5-én brit zászló lobogott.

Málta elvesztése a Rend végét jelenthette volna. De a Rend, a hamvaiból újjászülető legendás főnixhez hasonlóan, nem halt meg és soha nem is fog meghalni.

Paradox módon, miközben a Rend birtokain bárki büntetés nélkül fosztogathatott, a hat európai nagyhatalom 1802. március 27-én aláírta az Amiens-i Szerződést. Ez a nemzetközi békeszerzodés elismerte és elrendelte a jeruzsálemi Szent Jánosról elnevezett Rend önálló visszaállítását, védelmét, fennmaradását és szuverenitását.

Ez a Rodoszon 1308-ban megszerzett és az Amiens-i Szerződés által elismert szuverenitás - területtel vagy anélkül, de soha nem szünt meg létezni. A nemzetközi jog egyik alapelve, hogy az egyszer megszerzett jog megtartásához nem szükséges a jogot megszerző erő folyamatos megléte. Ha egy jog szerződésben vagy más jogi okmányban elismerésre kerül, akkor a szerződés vagy jogi okmány hatályának lejárta az illető jogot nem semmisítheti meg.