Csak akkor tudunk igazán szeretni és támogatni egy intézményt, ha ismerjük annak történetét. Azonban gyakorlatilag lehetetlen néhány oldalba sűríteni a jeruzsálemi Szent Jánosról elnevezett Szuverén Rend ezeréves és dicsőséges történetét. Ez a tömör krónika azoknak az alapvető eseményeknek némelyikét idézi fel, amelyek hozzájárultak a Rend történeti fejlődéséhez a kezdetektől egészen napjainkig.

A tizenegyedik század elején a szaracénok már körülbelül 500 éve elfoglalták Jeruzsálemet. 1020-ban Dehara Ladimellah kalifa amalfita tengerészek egy csoportja számára engedélyt adott arra, hogy Jeruzsálemben egy kerületet hozzanak létre, kereskedelmi negyedekkel, szálláshelyekkel utazók számára, templomokkal és menedékekkel beteg emberek és zarándokok számára, akik gyakran erőszak és üldöztetés áldozatai voltak.

FRA Gerard de Sasso, (Founder)

Az Ispotályosok szerzetesi testvérisége, amely a Rend kezdeti és bizonyára a legjelentősebb magjának tekinthető, került kialakításra a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt, a férfiak számára segítséget nyújtó "Domus Hospitalis", és a nők számára segítséget nyújtó Szent Magdolna Ispotály vezetése céljából.

1090-ben ez a "Sacra Domus" a benedekrendiek igazgatása alatt állt, akiknek a vezetője az egyesek szerint La Provence-ban, míg mások szerint Amalfiban született Gerardo de Sasso atya volt, aki csodálatos módon menekült meg a halálból. Őt ismerik el a Rend első történelmi alakjának és első nagymesterének; személye a boldoggáavatott ispotályosok körében található.

Röviddel megalapítása után a "Domus Hospitalis" nemcsak az Amalfiból érkező kereskedők számára vált központtá, hanem és különösen a kereszténység szent helyére, Jeruzsálembe zarándokló névtelen és szűkölködő embertömeg számára is. 1099-ben, az első keresztesháború végén (1095-1099.) Godfrey of Bouillon visszafoglalta Jeruzsálemet és Baldwin lett annak első királya.

A "Sacra Domus" ekkor élte legdicsőségesebb pillanatait és segítő tevékenység kiépítésébe kezdett nemcsak a kereskedők és a zarándok, hanem a szent helyek mentén terjeszkedő "szerzetesek" egyre növekvő testvérisége javára is. Ez az immár saját jellegzetességekkel rendelkező és intézménnyé váló testvériség a keresztes lovagok javára kezdett tevékenykedni.

A testvériség 1100-ban adományokat kapott magától Bouillon Godfridtol, Szicíliai Rogertől és sok más keresztény hercegtől. Ezek az adományok tekinthetők azon szuverenitás törvényes jogcímének, amely végül is a Rend legfőbb jellegzetességévé vált, és amely a Rendet határok nélküli nemzetté, dinasztia nélküli királysággá tette.

Az 1113. február 13-i pápai bulla és az azt követő okmányok értelmében II. Paszkál pápa jóváhagyta a jeruzsálemi Szent Jánosról elnevezett ispotályosok világi vagy eklézsiai fennhatóságtól mentes intézményét. A kisméretű testvériség átlépte Palesztína határait és átfogta az egész keresztény világot, és a pápa engedélye alapján adományokat fogadhatott el és rendházakat alapíthatott.

RAYMOND DU PUY NAGYMESTER

A Rend jelenléte Jeruzsálemben különösen akkor volt jelentos, amikor Gerardo atya halálakor egy Provance-ból származó nemesembert, Raymond Du Puy atyát kérték fel az ispotályosok vezetésére 1120-ban. Az atya radikális változtatásokat hajtott végre az intézmény tervein, stratégiáján és céljain.

A jeruzsálemi Latin Királyság védelme és a lovagi szellem virágzása voltak azok a meghatározó okok, amelyek a"szerzeteseket" arra ösztönözték, hogy "equites et servientes armigeri"-vé váljanak. III. Ince rendelkezésére akezdeti ispotályosi feladatokat katonai funkciókkal egészítették ki. Ez egy eredeti fúziónak tekinthető a keresztény világot védő katonai erők és az életet védő ispotályosi könyörületesség között.

A vallási és a lovagi struktúra legitimitását arra a koncepcióra alapozza, hogy Isten akaratából a jeruzsálemi Latin Királyság védelme olyan kötelesség, amely alól egy keresztény sem bújhat ki. A Lovagok, akik jelvényükként a nyolccsúcsú fehér keresztet fogadták el, a rászorulók és a gyengék, a zarándokok, az igazság és az igazságosság védelméért harcoltak. Három vallási fogadalom kötelezte oket: az engedelmesség, a szegénység és az önmegtartóztatás. A káplánok kezelték az adományokat és a "szerzetesek" gondoskodtak a szűkölködők gyógyításáról, kényelméről és elhelyezéséről.

Aragónia királya, a Rend Lovagja halálos ágyán minden vagyonát a Lovagokra hagyta, akik a haszonélvezetet a szent helyeket bátran védő Templomos Lovagokkal és a Szent Sír Lovagjaival együtt gyakorolták.

Idoközben a Lovagok részt vettek a 2. keresztes háborúban (1147-1149.), és különösen a Damaszkusz ellen indított hadjáratban (1148.). A Rend feltöltötte tartalékait, sok államban létesítményeket nyitott, ingatlanokra tett szert egész Európában, és a keresztény hit bástyájává vált.

JEAN DE VILLIERS NAGYMASTER

1187-ben Saladin - sok dicsőséges győzelem és oly sok terület meghódítása után - átkelt a Jordán folyón. A bátor védekezés ellenére a Rend Nagymestere és sok Lovagja, Templomos Lovagok és a Szent Sír Lovagjai lelték halálukat abban a hiábavaló küzdelemben, hogy a hitetlenek számára megakadályozzák Jeruzsálem visszafoglalását. A Rend székhelyét a szíriai Margatba helyezték át.

Az Oroszlánszívű Richard által vezetett 3. keresztesháború (1189-1192.) alatt a Rend Lovagjainak katonai részvételével felszabadították Akkót és ez a város lett a Rend új székhelye. 1265-ben a szultán megtámadta és visszafoglalta Tyros Cesarea és Margat városát; csak a támadásoknak hosszú ideig ellenálló Kark erőd tartott ki, de végül az is elesett. Hősies ellenállás után Jean De Villiers Nagymester 1291-ben feladta Akkon utolsó erődítményeit is.

Jeruzsálem elvesztése és az, hogy egész Palesztína a törökök kezére került, igen negatív hatást jelentett volna a Rend számára, ha nem az a "Domus" lett volna, ami a Nyugat szigeteként maradt fenn a határtalan muszlimvilágban. Palesztína visszafoglalásának reményében a Rend Ciprusra költözött (1291.), Lusignani Henrik királyengedélyével megalapította székhelyét Limassol városában.

A Nagymester a következő felhívást intézte a keresztény lovagokhoz: "Nektek kell az akkoi romok alatt eltemetett Lovagjaink helyébe lépni; a Ti kezetekben van fivéreitek és a láncba vert keresztények élete, vagyona és szabadsága; így hát Istenhez tartozó valamennyi keresztény férfi fogjon fegyvert és jöjjön felszabadítani a királyságot és az ősi földet, hogy a fiúk ne veszíthessék el szégyenteljesen azt, amit az apák bátor férfiakként meghódítottak."

A Rend legendás története ettől kezdve a tengeren zajlott. A nyolccsúcsú fehér kereszttel díszített vörös zászló alatt hajózó hajókon a Lovagok védelmezték a szent helyekre tartó zarándokok karavánjait és intéztek folyamatos támadást a muszlim hajóhad ellen.