Ugyanebben az időben...

Málta elvesztése után sok menekülni kényszerült Lovagot fogadott I. Pál orosz cár, a Rend védelmezője. A pápa által egy görögkeleti jelölésével kapcsolatosan kifejtett fenntartások ellenére, a menekült Lovagok, az Orosz Perjelség Lovagjaival együtt, védelmezojüket, I. Péter cárt a Rend Nagymesterévé választották.

1962. augusztus 3-án a Ciprusi Szuverén Rend Örökös Nagykancellárja, Oexcellenciája Michael Paul Pierre DeValitch gróf huségesküt tett az Autonóm Perjelségek Uniója Nagymesterének, H.R. & I.H. Nicholas hercegnek.

1803. február 9-én VII. Pius pápa a cortonai Bali Giovanni Battista Tommasit nevezte ki Nagymesterré. A Rend felhagyott azokkal a katonai funkciókkal, amelyek több, mint hét évszázadon keresztül hozzájárultak a széleskörű elismeréshez, és visszatértek a társadalom szerencsétlen tagjainak támogatására és segítésére irányuló eredetiispotályosi feladatokhoz.

Ezen új történelmi fejlemény során a Rend új babérokat szerzett, talán ugyan nem olyan dicsőségeseket, mint amilyenekre a szárazföldi és vízi csaták során elért győzelmekkel tett szert.

Di Tommasi kinevezését nem fogadta el az összes európai Lovag. Ennek a történelmi és politikai hányattatásnak az eredményeként a Rend ősi törzse számos ágat hajtott, ezek körében a legkiemelkedőbb a Vatikán által támogatottág, közismert nevén a SMOM.

A protestáns reform idézte elő az északi államok Lovagjainak különválását. Németországban az 1318-ban létesített brandenburgi rendtartomány szakadt ki a Rendbol a reform alatt, és a brandenburgi választófejedelmek protektorátusát követoen 1810-ben a rendtartomány egész vagyonát a porosz király elkobozta. A tartományt 1812-ben IV. Frigyes Vilmos porosz király védelme alatt állították vissza, aki 1853. október 15-én hatályon kívül helyezte az 1812. évi ediktumot és visszaállította az ősi brandenburgi rendtartományt, jelenlegi nevén a "johannita rendet".

Angliában, ahol Anglia, Írország és Dánia perjelségei már 1445 óta léteztek, a Rend valamennyi birtokát az egyházszakadás után 1545-ben elkobozták. 1831-ben került megalapításra az Anglikán Lovagokból álló, Szent Jánosról elnevezett Rend Angliai Nagyperjelsége, amely 1858-ban a Szent Jánosról elnevezett Angliai Ispotályos Rend nevet vette fel. A Rend valamennyi keresztény vallás számára nyitott, Protektora és Nagymestere pedig a mindenkori angol király.

A Szövetség tiszteletben tartja a Rend valamennyi többi ágát és azok autonómiáját. Mindig kész a kereszténységés a testvéri barátság jeleként kezet nyújtani, és azt kívánja, hogy valamennyi, a világon jelenleg aktív Máltai Lovag magát a közös küldetés által egyesítettnek tekintse.

A Rend - háborúk, ostromok, nehéz történelmi helyzetek, reformok és átalakulások ellenére - továbbra is rendületlenül halad a történelem útján, majdhogynem változás nélkül, belső ideológiai kohéziót, politikai felsobbrendűséget és jelentős presztízst magáénak mondva. Olyan zászló, amely soha nem hanyatlik le.

Az ember eltűnik, gyengesége és buzgósága szertefoszlik. Eltunik a tehetős és a szűkölködő, a hős és a gyáva, a nyertes és a vesztes. A Máltai Lovagok irgalmasságának ragyogó példái azonban fennmaradnak. És a Rend talán soha nem volt olyan erőteljes, olyan sikeres, olyan jól ismert és respektált az egész világon, mint napjainkban.

Az idők változnak, de a hit fáklyája, a dicsőséges nyolccsúcsú kereszt változatlan marad.