Rodosz

1308-ban Foulques de Villaret Nagymester vezetésével a Lovagok meghódították Rodoszt, ahol 214 évig fognak majd megtelepedni és felépítik az egyetlen erődítményt az iszlámmal szemben. Rodoszon a Lovagok szuverének voltak, pénzt vertek, és a Templomos Lovagok elfojtása után V. Klement pápának az 1320. március 23-i "Vox inexcelsio" bullában kifejtett rendelkezése alapján megkapták a templomosok hatalmas egyházi vagyonát és óriásibirtokait.

A Rend ily módon vált tény és jog szerint szuverénné. Ez az egyetemlegesen elismert szuverenitás továbbra is sértetlen maradt, még Rodosz és Málta elvesztése után is.

A szigetet templomok, iskolák, üzletek és lakópaloták lepték el, amelyeket impozáns sáncok, az akkori idők katonamérnöki tudományának ősi remekművei öveztek. Kényelmes ispotálya, a gótikus művészet gyöngyszeme egész Európában híressé vált. Villeneuve Nagymester átszervezte a Rendet és nyolc különböző nyelven beszélő férfiakat gyűjtött össze. A Lovagok együtt éltek és étkeztek, szerényen fogadóknak nevezett palotáikban.

1344-ben a Rend gályái a "Keresztény Liga" hajóhadának támogatásával meghódították Szmirnát és ott is maradtak egészen 1402-ig, amikor egy tatár horda győzelmet aratott felettük.

1440-ben tizennyolc nagy török gálya intézett sikertelen támadást Rodosz jól megerősített kikötője ellen. Négy évvel később ismét visszatértek, de most is eredménytelenül kellett távozniuk, a Lovagrend által vezetett 18.000 bátor szigetvédőnek köszönhetően.

Konstantinápoly elvesztése után, 1453-ban a törökök megszállták Európát a megsemmisítéssel fenyegetve nemcsak a kereszténységet, de azt az értékrendet is, amit a kereszténység jelent a civilizáció szempontjából. Ettől az időtől kezdve a Rend egyre gyorsabban és határozottabban reagált az iszlám hullámra, amely megszállta Európát és azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy elsöpri a történelmi évszázadokat és megsemmisíti a kereszténység által egyetemes értékekként kialakított ideológiai rendszert.

1480-ban Pierre d'Aubusson Nagymester 150 hajón érkező 100.000 hitetlennel kényszerült a harcot felvenni. A csata rettenetes volt; emberek ezrei sebesültek vagy haltak meg mindkét oldalon; köztük II. mohamed szultán veje is. A Lovagok végül is győzelmet arattak ellenségeik felett, akik pánikszerűen menekültek vissza táborukba. Pierre d'Aubbussont kardinálissá nevezték ki.

Az új Nagymester Phillip de Villiers lett. Időközben a kereszténységet Luther eretneksége és VIII. Henrik egyházszakadása megosztotta.

1522. június 24-én a konstantinápolyi szultánnak, Nagy Szulejmánnak a Musztafa pasa által vezetett hajóhada 700 hajóval és 20.000 emberrel megtámadta Rodosz partjait, akikkel szemben csak 5.000 kiképzett katona és néhányezer felfegyverzett szigetlakó állt szemben a Lovagok vezetése alatt. A harc július 26-án kezdődött. A csatai szonyú vérengzéssel folyt és a szultán a legyőzéstol félve visszarendelte csapatait. A nyolccsúcsú fehér kereszt 650 Lovagja közül csak négyen maradtak sértetlenek.

De árulás következtében győzelmük hiábavalóvá vált: a Rend kancellárja, a portugál Amaral, aki gyűlölte Villiers-t, mert inkább ő szeretett volna Nagymester lenni, tájékoztatta a szultánt a védelem gyenge pontjairól. A harc újrakezdődött és a Lovagok ismét sikeresen álltak ellent. Az áruló személyét megállapították, beismerésre kényszeríttették, lefokozták és megbélyegzésre ítélték.

Hat hónappal késobb a Nagymester, aki már többé nem reménykedett a győzelemben, békefeltételeket kínált a szultánnak, aki csodálta a Lovagok szerencsével nem övezett bátorságát és 1522. december 24-én elfogadta a kapitulációt és katonai tiszteletadásban részesítette őket. A templomokat nem szentségtelenítik meg, a szigetlakók szabadon távozhatnak és a Lovagok számára engedélyezik, hogy elvigyék irataikat és kincseiket. A Rodoszon eredetileg megtelepedő 650 Lovagból 150 túlélő és 5.000 rodoszi lakos távozott.

1523. január 2-án reggel öt órakor hajóztak el a túlélők Rodosz szigetéről. A konvoj három evezős hajóból, a Szt. Máriából, a Szt. Katalinból és a Szt. Jánosból állt, amelyet a Szt. Bonaventura spanyol gálya, 11 nagy és 14 kisebb vízi jármű követett. A Nagymester lépett utolsóként a fedélzetre. Rodosz elvesztése az állandó székhely hiánya miatt a Rendnek a létét kérdőjelezte meg. Rodosz elestével a kereszténység reménye is összeomlott és a félhold átvette az uralmat a Földközi-tenger felett.

Tragikus pillanat volt, de a Rend nem hátrált meg. 1523. április 30-án a gyászos konvoj Messinába érkezett. A Rend átmeneti székhelyeket hozott létre Civitavecchia, Viterbo, Nizza és Villafranca városaiban.